Álmodtam, álmomban tánc voltál előbb Semmi és végül Minden. Nem ajtó. Kopogtatás. Kopogás. Együtt kopogtunk. Azt már nem tudom, hogy ugyanazon ajtón? Ami biztos: ilyen lehet egy angyal szárnyának verdesése.
Magunkévá tett szócsenés Pilinszkytől.
Lám végül kiderült nem egy ajtón kopogtunk, de még csak egy univerzumban sem. Megesik az embberrel néha, hogy illúziói megcsúfolják kicsit, dehát fejcsóválós könnyed sóhaj: így jártunk
Vajon hová tünnek a szeretések sikolyok, sóhajok?
Emberek világmozgató érzéseinek szemétdombja, hol keveredik a gyönyőr ragyogó fehérje és az undor zöldje - nincs újrahasznosítás, halmozzuk testszakadásig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.