Én, Te, Ő

G.

Ez nehéz lesz. Most körbe vagyok rakva papirdobozkákkal de sehol egy gyertya. Talán jobb is, gyertyával jobban látni a sötétet. Kisétáltál s mondtad "én még bele sem'" csak ne fájt volna ha hozzádérek. Bárcsak maradhatott vlna a kezem még csak egy kicsit az arcodon, a nyakadon... aztán a fájó hátadon. Miért olyan nehéz elviselni a boldogságot velem?

Szeretném ha a belső sebet kívül hordatnám. Hogy történjen valami drasztikus, valami visszafordíthatatlan. Hogy kívül hodjam hogy feltépted a testem. Új ember lépett a szavak mögé amelyeketől félek.

Nem vagy egy Adonisz, de úgy kívánlak mint mások egy Adoniszt. A test amit bötönként gyűlölsz gyönyörű. Gyűlölheted magad de én úgyis ott látom majd a mosolyodban a szemed saában a kezeden, az ujjaid közt amit.... ezt a szót így gyűlölöm. Szeretnék könyöögni, de az nem én vagyok. Szeretnélek meggyőzni de nincsenek szavaim, hogy elmondjam ennyire nehéz lélegezni. Mennyire nehéz nem ott lenni. Csak egy suta kellesz marad. És más már elvitte az esélyem.

Seniben nem bízhattam még ennyire hogy nem tör össze. Tudom mit akarsz, de kérlek ne tedd. Védj meg attól, hogy így érezzem magam egy "megint"be szorulva. Gyere vssza hozzám. én így aarlak ahogy vagy. Kérlek... ne küldj el. Annyira nehéz. Tudom, hoy még itt vagy velem. Kérlek halld meg hogy hívlak, hogy kérlek.

Hadd írjam le amit nem lehet elmondani. Azt az éles eszű gyengédséget, amit adtál s amire annyira vágytam. Nem vagy keserű, tudom, hogy nem, ha mást nem is de ezt tudom. Nem a racionális énem, az vak és süket erre. A porcikáimban érzem, a legelemibb-ben, ami vagyok. Bárcsak Évike jobban szeretett volna. Mint a napfény, minden egyes porcikádig. A "mizantrp", a "szociopata" a "drogos" önmagában nem tud része lenni a gyönyörömnek. Te nem csak ezek vagy. Te Gábriel vagy... nekem nincsenek fogalmaim, kategóriáim a racionalitásnak ilyenkor nálam nincs helye. Mert vak és süket arra ahogy látlak. Épp ezért nem tűr meg ellenérveket. Egyelőre nem tudlak másként látni, de igyekszem racionalizálni, az általában működik. De még mielőtt meglesz szeretném ha tudnád, hogy így látlak most, mikor szerelmes vagyok: a hibáiddal együtt egész egyszerűen tökéletesnek.