Én, Te, Ő

Teljes a semmi.Én viszont olyan nagyon szeretem ezeket a tétlen, korai órákat, melyeken - mint egy gyönyörű szobrokkal szegélyezett hídon - lassan megyek át az éjszakából a nappalba, az álomból az ébrenlétbe. Ez az a napszak, amikor annyira vágyódom egy csodára! Valami apró…

 Őszbe fordulunk lassan. Fehér köd lepi el körülöttünk a fenyvest s lassan szétfoszlanak a körülöttünk táncolók tömegei. S foszlunk mi is vékony kis aranyszálakra -akár a nap- míg bele nem bomlunk a távolságba. Hamarosan kilométerek, napok, városok,  tolonganak…