Teljes a semmi.
Én viszont olyan nagyon szeretem ezeket a tétlen, korai órákat, melyeken - mint egy gyönyörű szobrokkal szegélyezett hídon - lassan megyek át az éjszakából a nappalba, az álomból az ébrenlétbe. Ez az a napszak, amikor annyira vágyódom egy csodára! Valami apró csodára, egy váratlan találkozásra, mely meggyőzne, hogy éjszakám álmai nem érnek véget a hajnallal, hogy az éjszaka és a nappal kalandjai között nem tátong szakadék....
K. val összehozott egy napos őszi reggel. Épp napba néztem és rámosolyogtam gondolataimban megjelenő pőre testére s ím a fény mögül rámtekintett. Mintha az álomanyag lett volna hírtelen éles valósággá. Kerülte a tekintetem és így nézve valahogyan alacsonyabbnak tetszett. Zavarosakká váltak a délelőtt órái akár feltépdesett vízalj a tükőr sima lemeze alatt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.