Őszbe fordulunk lassan. Fehér köd lepi el körülöttünk a fenyvest s lassan szétfoszlanak a körülöttünk táncolók tömegei. S foszlunk mi is vékony kis aranyszálakra -akár a nap- míg bele nem bomlunk a távolságba. Hamarosan kilométerek, napok, városok, tolonganak…